Hogyan emlékezzünk jól az elmúlt évre?

Saját történelmét sokféleképp értelmezheti egy-egy ország. De az teszi helyesen, akit történelmének önértelmezése olyan jelen- és jövőbeli pályára vezet, amelyik segíti kibontakozását, fejlődését és más országokhoz való pozitív és segítő hozzáállását.

Ugyanígy van saját sorsunkban, egyéni történetünkben is.

Hajlamosak vagyunk a múlt történéseit olyan alapon rendezni jókra és rosszakra, hogy az milyen érzéseket és reakciókat váltott ki bennünk, és milyen következményei lettek a körülményeinkben.

Ilyenkor pusztán az a mérlegelésünk alapja, hogy a külső események hogyan értek bennünket. Ilyenkor úgy gondolunk magunkra, mint akik inkább passzív elszenvedői a jó vagy rossz történéseknek. Ilyenkor úgy értelmezzük önmagunkat, mint akik valójában azok vagyunk, amik a körülményeink. És akik ki vagyunk téve tehetetlenül a történések kiszámíthatatlan áradatának.

Pedig ha egy rossz vagy jó emlékű esemény nem hozott változást, igazából meg sem történt a ránk való hatás szempontjából. Nem csupán tanítónk minden helyzet, minden esemény, hanem erősítőnk és változtatónk is. Természetesen vannak történések, melyek jobban változtatnak, és vannak, amelyek inkább megerősítik a jót, vagy kiszedik a rosszat belőlünk. Nem szabad leragadni a mindennapok felszínén, hogy csupán külső eseményekként fogjuk fel saját életünk történéseit.

A Krisztus-hívő ember számára az önértelmezés alapja a belső állapot, a belső hozzáállás, attitűd. Ezért a múltam mérlegelésének alapvető szempontja az, hogyan és milyen belső állapotban, milyen hozzáállással, milyen felkészültséggel vettem részt aktívan az eseményekben. Igazából azzal kell foglalkoznom, hogy az eseményekben, amelyek érnek, melyekben részt veszek, felkészült és erős legyek, bízzak Istenben, segítőkészen és szeretettel viszonyuljak az emberekhez, pozitívan keressen a legjobb megoldást, előrevigyem a történést, tanuljak belőle, megérintsen és motiváljon új és jó dolgokra. Ha ez megtörtént, akkor sikeres vagyok, ha nem, akkor kudarcot vallottam, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz dolgok történtek velem.

A bibliai József története erre az egyik legjobb példa. Testvérei jogosan vagy jogtalanul, de le akartak vele számolni nagyképűsége miatt. Ennek következtében József – bár a halált megúszta – rabszolga lett. Innen, a szamárlétra legalsó fokáról jutott végül az egyiptomi birodalom második székébe. Egy országot irányított, amikor testvérei a nagy kiterjedésű éhség miatt épp hozzá mentek gabonáért. Amikor többszöri találkozás után József felfedi magát a megtorlástól rettegő testvérei előtt, akkor a következőképp értelmezi múltja történéseit:

„Én vagyok József, a testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba! De most ne bánkódjatok, és ne keseregjetek amiatt, hogy engem ide eladtatok, mert azért küldött el engem Isten előttetek, hogy életben maradjatok. Mert már két esztendeje tart az éhínség a földön, és még öt esztendeig nem lesz sem szántás, sem aratás. Isten küldött el engem előttetek, hogy maradékotok legyen a földön, és életben tartson benneteket nagy szabadítással. Tehát nem ti küldtetek ide, hanem Isten, aki engem a fáraó első emberévé, egész házának urává és egész Egyiptom uralkodójává tett.” (1Móz 45,4–8)

Jók vagy rosszak voltak József emlékei testvéreivel kapcsolatosan? Természetesen szenvedett akkor, amikor testvérei kitaszították, eladták rabszolgának. De nem engedte, hogy teste és zsigeri érzései értelmeztessék vele saját múltjának történeteit. A történésekben igazi emberré vált, aki képes volt később ellenséges testvéreiről szeretettel gondoskodni. A történet elsősorban nem a megbocsátásról szól, hanem a saját múlt helyes, igazi megértéséről.

Miért kerültünk nehéz helyzetekbe 2018-ban? Hogy kiderüljön számunkra, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában? Tényleg Isten számunkra a legfontosabb személy? Vagy ő inkább elvek és szabályok együttese?

Persze a kiemelkedően örömteli és sikeres pillanatok is próbára tettek bennünket. Vajon mi értelme volt, hogy többet kerestünk? Miért történt, hogy elsők lettünk? Miért történt, hogy meggyógyultunk? Miért történt, hogy egészséges gyermekünk született? Miért történt, hogy nem haltunk meg? Azért, hogy kiderüljön, mennyire helyes a belső hozzáállásunk, mit tartunk az adott helyzetben a legfontosabbnak. Milyen is a hitünk valójában?

Utólag is érdemes átértelmeznünk ezek alapján a 2018-as évünk eseményeit. Imádkozzunk azért, hogy Isten megértesse velünk saját életünket, életünk történéseinek értelmét.

Mert ne azokért legyünk a leghálásabbak, amik csak megtörténtek velünk, amiket csak úgy megkaptunk, hanem azokért a pillanatokért, ahol igaz emberként, igaz hívőként voltunk és cselekedtünk. Mert azok voltak a legáldottabb pillanataink. Azokért adjunk legfőképp hálát ma, az év utolsó napján.