Hálával teli, örömtől repeső szívvel, és elszoruló torokkal írom ezeket a sorokat. Bár már eltelt néhány nap az esemény óta, nem tudok másképp emlékezni arra, amit 2015. február 8-án Aszódon átélhettünk.
Korábban már beszámoltunk arról, hogy az Aszódi Baptista Gyülekezet egyik missziós állomásává vált Bercel (Nógrád-megye), ahol a Harmónia Rehabilitációs Intézetben élők felé szolgálnak gyülekezetünk tagjai. Ezek a testi, értelmi akadályoizottsággal élő emberek nagyon nyitottak és érdeklődők Isten igéje, a Biblia üzenete iránt. Mivel az Úr előtt nincs akadály, hárman közülük megnyitották a szívüket, megértették és elfogadták az Igéből hallottakat, és kérték a bemerítésüket. Erre kerülhetett sor február 8-án délután, az aszódi imaházban.
Az alkalom különleges örömét erősítette az is, hogy Kovács Imre lelkipásztor testvér és a Kőszikla Siket Baptista Gyülekezet tagjai elfogadták meghívásunkat, és vendégként ők szolgáltak ezen a bemerítésen. A jeltolmácsolás szép és nehéz feladatát Bokros Andrea testvérnő vállalta.
Kovács Imre testvér a Róma 6:1-11 versek alapján szólt hozzánk. A Biblia igaz, ez az alapja a mi hívő életünknek. Ha komolyan gondolom, hogy meghaltam a bűnnek, akkor új életem van.
Ez a mondandója a bemerítésnek. Ez a hit az út Isten felé, Jézus Krisztus által. Ő hűséges az övéihez mindhalálig, nekünk pedig az a feladatunk, hogy minden helyzetben ragaszkodjunk hozzá, és örömmel járjunk Ővele.
A bemerítkezők, Polka Donald, Erős András és Koltányi József bizonyságtétele és hitvallása torokszorító volt. Ragyogó arcuk, és lelkes bólogatásuk sokkal többet mondott, mint egyszerű szavaik, és amikor András – aki vak – mindhármukért és mindhármuk nevében imádkozott, kicsordult a könnyem. Azt éreztem, ő most sokkal többet lát, mint én. Látja Őt, aki földi szemmel ugyan láthatatlan, de lelki szemeink előtt ragyogóan és szerető mosollyal van jelen.
A bemerítés szolgálatát dr. Urbán Gedeon, gyülekezetünk lelkipásztora végezte.
Amíg a bemerítettekre vártunk, a siket gyülekezet tagjai szolgáltak. Kacsinkó Gábor és Kovács Dávid élet-bizonyságtétellel, Szántó Ilka és Kovács Imréné pedig dicsőítő énekkel. Hangtalan bizonyságtételük és Istent dicsőítő énekük hangosan, erőteljesen szólt, megszólítva a hallgatók szívét.
A bemerítkezőkért dr. Urbán Gedeon, Kovács Imre és Kovács László lelkipásztorok imádkoztak.
A köszöntések sorát gyülekezetünk vezetője, Kovács Ferenc testvér kezdte, aki egyike azon szolgálóknak, akik évek óta hűségesen látogatják a bercelieket. Új testvéreinket köszöntötték az ugyanabban az otthonban lakó, korábban már bemerítkezett testvéreik is, verssel és igeverssel. Az otthon sok barátkozó lakója is eljött erre az alkalomra, ők is szolgáltak feléjük egy énekkel: „Soha nem fél már a szívem…”
Amíg a befejező éneket énekeltük – „Hűséged végtelen, Atyám, nagy Isten…” – végig Andreát, a fáradhatatlan jeltolmácsot figyeltem. Próbáltam memorizálni néhány jelet: Isten, szeretet, örülök, te, szívem, áldás…, hogy az alkalom utáni szeretvendégség során tudjak kommunikálni a vendég testvérekkel. Közben pedig tudtam, éreztem, és meg is tapasztaltam, hogy Isten előtt ebben sincs akadály, Őbenne népe egymással is akadálymentesen, testvéri szeretetben találkozhat.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
