Mennyire más az emberi gondolkodás, mint az Istené. Mások a szabályai. És más a gyümölcse is.
Az ő kegyelme mindenkit vár, személyválogatás nélkül. Nincs olyan bűnös, akit elutasítana, nincs olyan ember, akit – velünk ellentétben, talán botránkozásunk közepette – ne tudna szeretni.
De mégis megvannak ennek a kegyelemnek is a határai – máshol, mint a miénknek, talán szintén botránkozásunk közepette.
„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Jn 1,9)
Felismerni, beismerni, megvallani, elhagyni – közben életünket átadni, új életben és üdvösségben járni… mennyire más, mint az emberi kegyelem vagy annak hiánya. És mennyire mások a gyümölcsei is.
Megtérés nélkül van kegyelem?
„Tartsatok tehát bűnbánatot, és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek; hogy eljöjjön az Úrtól a felüdülés ideje…” (ApCsel 3,19–20)
Mindnyájan várunk a felüdülésre, az útját is tudjuk már, menjünk végig rajta!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
