Kegyelem-szeretet

Tit 2:11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek,

Tit 2:12 és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban,

Tit 2:13 mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését,

Tit 2:14 aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

Az Újszövetség az Isten kegyelem-szeretetének szövetsége Krisztusban, a mi Urunkban!

Gyülekezeteinkben úrvacsorai közösségre készülünk minden hónap első vasárnapján, amikor is megemlékezünk arról a kegyelem-szeretetről, melyet személyesen, ugyanakkor a gyülekezet közösségére nézve is kaptunk a teremtő, mindenható Istentől, aki Krisztusban Atyánk lett. Dicsőség ezért az Úrnak, egyedül neki!

Urunk és apostolai tanítanak bennünket az Istentől ránk áradó és szívünkből egymás iránt és a tőle még távol élők felé továbbadható kegyelem-szeretetről, ami nem is olyan könnyen befogadható, és még komolyabb kihívást jelent ennek gyakorlatba ültetése, kapcsolatainkban való megélése. Lássuk be, ez mindannyiunkra igaz! Ugyanakkor ne feledjük, megélése a Szent Szellem által LEHETSÉGES!

Kegyelem-szeretettel szeretni egymást! Különbözőek vagyunk, és ez nagyon, sőt néha fájdalmasan igaz. Mégis arra hívattunk, hogy a Krisztusban kapott kegyelem-szeretetet miután befogadtuk, tovább is adjuk a testvérek számára érthető és valóságos módon.

Életcsomagok a lelkünkben! Mindannyian hozunk családunkból mintákat. A személyiségünknek, jellemünknek vannak mások számára kedves, ugyanakkor irritáló motívumai. Ezek közül találhatók olyanok, melyek ártatlan „rigolyák”, míg más tulajdonságok kimondottan romboló hatásúak lehetnek kapcsolatainkra nézve. Segítségül adattunk egymás számára, hogy a szeretet-felelősségtől indíttatva a bántó, romboló viselkedésre, szavakra felhívjuk egymás figyelmét visszatükrözve, hogyan csapódott le az a mi szívünkben (Mt 18,14–18; 2Tim 4,2). A hallottakat ki-ki az Ige mérlegére téve vizsgálja meg, de nem elkerülve az őszinte szembenézést. A jót tartsuk meg és köszönjük meg a testvérünk által az Úrtól felénk megnyilvánuló kegyelem-szeretetet (1Thess 5:21). Ennek a folyamatnak a Szentszellem által „kitalált” nagyszerű terepe a helyi gyülekezet és a házicsoportos közösség.

„Na jó, de azért ez nem olyan egyszerű!„- mondhatod most magadban. Igazad van, de mégis megéri nem kiugrani, hátat fordítani, megsértődni, vagy benne maradni a „mérgező”, másokat sértő, bántó viselkedésben. Éljünk Isten, Krisztusban a Szentszellem által szívünkbe áradó kegyelem-szeretetével, hogy jóindulattal, irgalommal és őszinte, tiszta szívből fakadó hozzáállással fordulhassunk egymás felé. A megromlott kapcsolatokban is ez az Őhozzá állás segít gyógyulásra, a Szentszellem ereje által pedig a szükséges, néhol a már éppen időszerű, a szellemi növekedés szempontjából nélkülözhetetlen változásra.

Bátorítsanak Jézus és apostolai szavai a TOVÁBB-lépésben és növekedésre:

Ján 13:34 Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!

Ján 13:35 Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”

1Pét 4:8 Mindenekelőtt az egymás iránti szeretet legyen kitartó bennetek, mert a szeretet sok bűnt elfedez.

Jak 5:19 Testvéreim, ha valaki közöttetek eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki,

Jak 5:20 tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.

Ef 1:3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban.

Tóth Sándor (Új Remény B. Gy. Debrecen)