Tizenhetedik alkalommal csendültek fel a reformáció korában gyökerező református énekek, zsoltárok és dicséretek Budapest legnagyobb hangversenytermében. 2018. július 7-én a Művészetek Palotájának Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterme zsúfolásig megtelt a szent zenét kedvelőkkel, leginkább reformátusokkal, de jó néhány más felekezetű testvér érdeklődő tekintetével is találkozhattunk a hatalmas nézőtéren.
A rendezvényt úgy említhetjük röviden, hogy református, mégis ökumenikus, kulturális, mégis szakrális. Az egész ünnepi estre jellemző volt a monumentalitás. A zsúfolásig telt többemeletes nézőteret 1700 fős közönség töltötte meg, a pódiumot a helyet foglaló 350 fős egyesített kórus látványa uralta, akiknek az éneke időnkét átzengett a kiváló orgona hangjának tiszteletet parancsoló zúgásán.
Az immár hagyományos gálakoncertet Böszörményi Gergely, a rendezvény főszervezője nyitotta meg, tájékoztatta a közönséget a nagyszabású hangverseny céljairól, majd bemutatta a közreműködőket.
A tizenhat kórusból alakult ünnepi énekkarba Oláh Gábor és Kovács István testvérek vezetésével meghívást kaptak baptista énekesek is, élükön a Központi Énekkarral. Az összevont kórus tagjai olyan műveket énekeltek, amelyeket a szerzők az Istennel való találkozásuk nyomán írtak. Isteni ihletésű énekfeldolgozásokat hallottunk.
A rövidesen megújuló református énekeskönyv veretes dallamait egy szólamban énekelte a 350 fős kórus, amit a kísérő orgonista, Szabó Balázs Junior Prima díjas orgonaművész, nemzetközi orgonaszakértő művészi improvizációja ékesített fel. Ezek között szólalt meg két zeneszerző műve is: Claude Goudimel 117. genfi zsoltára, valamint Vajda János Kossuth-díjas zeneszerzőnek a reformáció 500. évfordulója alkalmából írt hétrészes darabjából, az „Istenes énekek”-ből három tétel: Tinódi Lantos Sebestyén dala (Siess, keresztyén, lelki jót hallani), Szenczi Molnár Albert „Miatyánk” című éneke (Mennybéli felséges Isten) és a Batthyány-kódexből az „Új világosság jelenék” kezdetű ének.
Szegényebbek lennénk, ha istentiszteleteinkről kiszorulna a zene, és ebben minden keresztény testvérünk egyetértett. A gondosan előkészített programban arra is odafigyeltek a szervezők, hogy a gyülekezetté formálódott közönség is bekapcsolódjon az éneklésbe. Egy-egy zsoltár vagy dicséret utolsó verseit együtt énekelhettük a hatalmas kórussal. A karnagyok: Arany János, Balogh Lázár, F. Sajó Márta és Nagy-Szabó Kornélia odafordultak a közönség felé, és az utolsó versek alatt kigyúltak a lámpák, hogy együtt zendülhessen a zsoltár velünk, hallgatókkal is. Jó volt énekelni a zengő igét a koncert-istentisztelet végén a hatalmas kórussal:
„Nem bocsátlak el, Atyám, tégedet,
Míg meg nem áldasz engemet, fiadat:
Dicsőítsd meg hát bennem irgalmadat,
És én magasztalom Felségedet.”
A koncert végére a közönségből közösség formálódott. A záróimádság után, amelyet Csűry István királyhágómelléki református püspök mondott, egymás kezét megfogva, nemzeti összetartozásunkat jelképezve énekeltük el a Himnuszt. Egy résztvevő mondta: óriási élmény, hitünket erősítő alkalom volt.
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
