Az ÉletErő Misszió részeként működő kórházmisszió 2023. március 5-én, vasárnap délután 3 órakor tartotta meg első konferenciáját. Az alkalomról Pálinkás Ibolya és Füzesi-Balázs Csilla készítettek feljegyzést, melyet örömmel adok tovább a Békehírnök olvasóinak.
Az alkalmat Kumich Mihály helyi presbiter testvér köszöntő szavaival kezdtük meg, majd Csuhai József tartott általános tájékoztatót a misszió helyzetéről: jelenleg Vácott és Kistarcsán szolgálnak önkéntes lelkigondozók. Tervünk, hogy a jelentősebb egészségügyi intézményekben (kb. 100) jelen legyünk – kb. 300 baptista gyülekezet. Hogyan segíthetünk? Összefogva, felkészülve, lépésről lépésre. Miért tesszük? Mert Isten indított a betegek, bajban lévők felé; mert fáj a szenvedők sorsa; mert a gyülekezeteket megmozdítja és Isten közelében tartja; és bizonyságul a világnak (látnia kell Isten természetét). Mire van szükség? Imádkozó háttérre, önkéntesekre, adakozókra.
Ezután dr. Dávidné Szeder Mária testvérnő bizonyságtétele következett, aki a cinkotai gyülekezet tagja és a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban önkéntes. Megtérése előtt itt aneszteziológus szakasszisztensként dolgozott, most az Úr Jézusról szóló evangéliumot hirdeti. Nyugdíjas éveiben elvégezte a BTA mesterképzését, hogy felkészült legyen a szolgálatra.
Füzesi-Balázs Csilla, a vácegresi gyülekezet tagja volt a következő bizonyságtevő. A Váci Jávorszky Ödön Kórházban dolgozik mint betegirányító – és mellette a munkaideje után itt végez lelkigondozást. Megtérése is egy kórházi kezeléshez kötődik, mely után Isten folyamatosan formálta, hogy alkalmas legyen mások segítésére.
Dr. Drenyovszki Zita – aki a Váci Kórház belgyógyászati osztályán dolgozik – elmondta, hogy több évvel ezelőtt elgondolkodtató és egyben bátorító is volt számára azt látni, hogy az USA-ban a kórházakban lelkészek is dolgoznak. Helyben a katolikus közösségek önkéntesei mutattak jó példát, akik a betegek melletti szolgálatban és osztályos faliújságok színvonalas szerkesztésében tevékenykednek. Kiemelte még, hogy a Váci Baptista Gyülekezet több alkalommal támogatta a kórházat adományaival, és az első lelkigondozói önkéntest – Brezovszky Mária – is ők támogatták szolgálatában.
Paróczi Anita, az ÉletErő Misszió koordinátora tartott előadást ezután. Anita hitéleti és nevelési igazgató egy baptista fenntartású budapesti gimnáziumban. Fiatalkorában vágyott arra, hogy diakonisszaként dolgozzon. Sokáig kellett a megvalósulásra várnia, de a mostani lehetőségek biztosítják számára – és mások számára is –, hogy az álom valóság legyen! Terveiben ott van a különböző önkéntesek és ápolók képzése és a szolgálatban álló nővérek lelkigondozói képzése is. Egy rövid filmen keresztül betekintést nyerhettünk a „Tábitha-ház” életébe, illetve az ott szolgálók különleges munkájába.
Urbán Gedeon lelkipásztor igei szolgálata következett ezután, aki „Misszió és/vagy lelkigondozás” címmel János evangéliuma 4. részéből a samáriai asszony történetét olvasta fel. Elmondta, hogy Jézus szolgálata itt misszió és lelkigondozás volt együtt. (Amit Isten egybeszerkesztett, ember szét ne válassza!) Ha a szétválasztás megtörténik, akkor szólhat nekünk is Jézus feddése: „Jaj nektek, képmutató írástudók…” (Mt 23,15) Téves, ha csak a megtérésre hívás történik, és nem követi utógondozás/ lelkigondozás – és ugyanilyen téves, ha csak a lelkigondozást végezzük, mert az csak fájdalomcsillapítás, tüneti kezelés. Jézust kell hirdetni, aki út, igazság és élet.
Drenyovszki László vácegresi lelkipásztor szólt ezek után. Egyik kórházi kezelése alkalmával élte át, hogy milyen sokat jelentenek a testvéri látogatások – neki és a szobatársaknak. A nővérek csodálkozva jegyezték meg: „Ennyi rokonod van?”
Fontos arra is gondolnunk, hogy az utolsó ítéletkor is elhangzik: „Ha megtettétek a legkisebbek közül eggyel: velem tettétek meg…”
(Pálinkás Ibolya)
Jó volt hallani a beszámolókat, és később, kiscsoportokban tudtunk beszélgetni a tapasztalatainkról, illetve kérdéseket feltenni egymásnak, és imádkozni egymásért, bátorítani egymást.
Jó volt látni, hogy többen eljöttek különböző gyülekezetekből, akiket érdekelt a kórházmisszió, és szerették volna közelebbről megismerni ezt a szolgálatot.
A találkozónak köszönhetően új ismeretségek szövődtek. Egy nyugdíjas testvérnő nagyon szeretett volna segíteni a szolgálatnak, de nem tudta, hogyan tehetné ezt meg. Nagyon örült, amikor elmondtuk, hogy a közbenjáró ima milyen nagy segítség lenne. Ima a betegekért, a szolgálatban részt vevőkért, és hogy az Úr küldjön új szolgáló testvéreket. Hálásak vagyunk a galgagutai testvérek vendégszeretetéért, hogy nemcsak lelki, hanem testi táplálékkal is támogatták a találkozót, több finomsággal is készültek.
Hála az Úrnak, vannak új tervek, új célok.
Bízunk az Úrban, hogy egyre jobban fog fejlődni ez a szolgálat, és hogy újabb kórházajtók nyílnak meg, hogy reményt vihessenek a szolgálók a betegeknek.
Szeretnénk hasznos és áldott eszközök lenni az Úr kezében, figyelve az ő útmutatásaira, és közvetíteni az ő megváltó szeretetét.
(Füzesi-Balázs Csilla)
Kedves olvasók! Ma még nyitott az ajtó a kórházakban. A betegek, a nővérek, az orvosok várják a segítséget! Várják a vigasztaló szavakat, az élet beszédét! Imádkozzatok értünk, jelentkezzetek kórházmissziós önkéntesnek, támogassátok szolgálatunkat!
„Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jön el a vég.” (Mt 24,14)
Szeretettel: Csuhai József kórházmissziós lelkipásztor (jcsuhai@yahoo.com)
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
