Ködös, nyúlós, szitáló esős reggelen indulok egy úrvacsorás istentiszteletre Kőbányára. Közben azon tűnődöm, hogy vajon ezt az éjszakát az érkezők közül ki hol töltötte.
Miközben elhaladok a Kozma utcai börtön magas betonkerítése mellett, figyelem az utcatáblát: Korall utca. Szinte szürreális név egy ilyen környéken… Végre bekanyarodok, megvan a Korall utca. De itt most sem jacht, sem búvárszemüveg nem kell ahhoz, hogy a korallnál is színesebb és értékesebb kincsre találjak.
A ma reggel érkező gyülekezet egyik tagja sem jött családi autóval, és az outfitjük is messze van már a legújabb trendektől. Jellemzően hátizsákkal és szatyrokkal járnak ide a testvérek. A fabarak-imaház ajtaja sarkig tárva, majd kávéillat teszi barátságossá a belépést. Kint 9, bent 15 fok van. Ez az éjszaka után barátságosnak és hívogatónak hat. „Misivel” (Micheal Boxtel) egyszerre érünk az ajtóba. Épp úrvacsoráspoharakkal érkezik. Ő a gyülekezet pásztora, apukája, orvosa, ügyintézője, lelkigondozója és szociális munkása egyben. Lassan helyet foglal a gyülekezet már megérkezett része, kb. 25-en lehetünk. Egy wessis fiatal házaspár vezeti az alkalmat és a dicséretet. Jó velük szolgálni.
A budaörsi gyülekezetből is elkísért Szilágyi Csaba, felesége és két kisfiuk is. Csaba röviden, de szívhez szólóan buzdította a gyülekezetet.
Igazi baptista gyülekezet a Korall gyülekezet: a kezdőima és a köszöntés, majd a dicséretek után látványosan felduzzad a terem. Már 50 fő felett lehetünk.
Az igehirdetés témája: Mi az úrvacsora, hogyan készítette nekünk Jézus, és mi hogyan készüljünk rá? A hallgatóság figyel, olykor hangosan helyesel és néha kérdez is. Azt hiszem, hogy eggyéformált most bennünket a Lélek. S bár az úrvacsorakészlet csak egy valaha szebb napokat látott menzástálca volt, ez a köztünk lévő Jézust szemmel láthatóan nem zavarta.
„Vizsgálja meg magát, és úgy egyék a kenyérből, és úgy igyék a pohárból… mert különben átkot vesz magához…” – az ige itt is végezte a munkáját, és kb. 30 ember vette az úrvacsorát. Tagok. Krisztus és az egyház tagjai! Színesek és védtelenek, mint a korall.
Az alkalom végén karácsonyi hangulat lesz úrrá: mindenki egy kis elemózsiacsomaggal a kezében búcsúzik, mosolyogva ölelkezik vagy könnyeit morzsolva köszöni meg a szolgálóknak a sok kedvességet, énekeket és az igehirdetést.
Az ajtóból visszalép még József. 75 évesen megérett egy szürkehályog-műtét, és ezért vidékre megy egy hétre. Gondolta, szól, hogy ne hiába keressem legközelebb. Megígértem, hogy imádkozom a műtétért, és most a „viszontlátásra” elköszönésünk nemcsak a viszontlátás reményét, hanem a tisztán látás reményét is jelentette nekünk. Így legyen a Korall gyülekezet minden tagjával is! Legyetek áldottak, kedves Korall gyülekezetesek!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
