Lelkipásztor-beiktatás a miskolc-szirmai gyülekezetben

6079
Kézrátételes imádság

A közel 125 éves Miskolc-Szirmai Baptista Gyülekezet első főállású lelkipásztorának, Mezei Tamás testvérnek az ünnepélyes beiktatása volt július 9-én a szirmai imaházban. A szirmai gyülekezet és Mezei testvér kapcsolata két évvel ezelőtt kezdődött. A lelkészgyakornoki időszak alatt – amit az aszódi gyülekezetben töltött – rendszeresen látogatta a szirmai gyülekezetet feleségével, Xéniával együtt.

A gyakornoki időszak lezárását és a lelkipásztor-avatást követően végre elérkezett a beiktatás napja is! Az örömünnepre számos helyről érkeztek vendégek. A környező baptista gyülekezetek lelkipásztorai, Balog Miklós, Bódis Sámuel, Drenyovszki László, Komáromi Károly, Tisza Attila, a helyi református gyülekezet lelkipásztora, ifj. Szombathy Dénes, valamint az önkormányzati képviselő Szécsényi Marianna is együtt ünnepelt a népes gyülekezettel. Dr. Urbán Gedeon lelkipásztor testvér vezetésével a felavató aszódi gyülekezetből is érkeztek testvérek.

A beiktatási istentiszteletet Zentai László ügyintéző lelkipásztor vezette.

A lelkipásztor és a gyülekezet fogadalomtételéhez kapcsolódó szolgálatot, a kézrátételes ima és az igehirdetés szolgálatát Durkó István missziói igazgató testvér végezte. Prédikációjában az 1Korinthus 9,26 és a Filippi 3,14 alapján mind a gyülekezetet, mind az új lelkipásztort megszólította.

Isten nélkül bármilyen nagy célokat érünk is el az életben, az eredménynek nincs maradandó értéke, idővel elfelejtik, csupán hervadó koszorú. Azok a dolgok, amelyeket Isten elhívása alapján, neki engedelmeskedve teszünk, hervadhatatlan koszorút eredményeznek. Ennek az értéke Isten előtt örökre megmarad.

Példaként Mózest említette Durkó testvér. Mózes amikor meglátta népe nyomorúságát, elindult, hogy megoldja ezt a problémát. Ennek az eredménye bukás lett, menekülnie kellett. Évtizedekkel később Isten megszólítja és elhívja Mózest, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból. Amikor az elhívás megszólal és Mózes engedelmeskedik, ennek az eredménye Isten szerinti, hervadhatatlan koszorú. Mi a különbség a két eset között? Emberileg látni a dolgokat és így elképzelni a megoldást, vagy Isten világos kijelentése alapján indulni és cselekedni.

Bódis Sámuel egyházkerületi elnök köszöntése
Bódis Sámuel egyházkerületi elnök mond köszöntést

A lelkipásztor és a gyülekezet olyan célokat tűzzön ki maga elé, amelyek Isten aktuális üzenetén alapulnak! Így fáradozásuk eredménye hervadhatatlan koszorú lesz.

Az igehirdetést követően Zentai László ügyintéző lelkipásztor testvér – aki öt éven át áldásosan pásztorolta a gyülekezetet – átadta a szószéki Bibliát az új lelkipásztornak. Útravalóként biztatta utódját, hogy a legszebb szolgálatot választotta, mert arra hívta el őt az Úr, hogy legyen hirdetője az igének. Legyen hirdetője a szószéken és mindenütt, a testvérek otthonában, amikor meglátogatja őket, és a saját otthonában is! Éljen a lelkipásztor igeszerűen, mert mindig hangosabban beszél az, amik vagyunk, mint amit mondunk.

Mezei Tamás testvér székfoglaló igehirdetését a Róma 1,1–6 alapján tartotta. Számára követendő példa – és erre hívja a szirmai gyülekezetet is – az a három fontos dolog, amelyeket Pál apostol mond el itt a szolgálatáról.

Pál apostol kijelenti, hogy az ő elhívása Jézus Krisztustól, az ő urától van, nem önmaga találta ki az apostolságot. Mezei testvér bizonyságot tett, hogy lelkipásztori elhívása nem önös érdekből, nem a saját ötletéből származik. Nem az önmegvalósítás miatt jött Szirmára, hanem van Isten, és az ő tervét szeretné megvalósítani. Isten az ő akaratát a Szentírásban nyilatkoztatta ki, ezért a Bibliához kell szabni a lelkipásztor és a gyülekezet életét is!

Pál apostol előtt tiszta a cél, ő azt teszi, amit Jézus Krisztus mondott neki. Mezei testvér számára az egyik legfontosabb szolgálat az lesz, hogy legyen olyan Istentől elkért cél, ami felé a gyülekezettel együtt futhat. Azt a szolgálatot végezzük, amit az Úr bíz ránk!

Pál apostol szolgálatában az evangélium az az eszköz, amivel megszólítja az embereket. A mi eszköztárunk legyen a Szentírás! – hirdette Mezei testvér. „Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága.’’ (Zsolt 119,105) Szeretné, ha a gyülekezet nemcsak menne valahová, hanem Isten kijelentése lenne a mécses a gyülekezet lába előtt.

Az ünnepi istentiszteleten köszöntések sokasága hangzott el mind a gyülekezet, mind a vendég lelkipásztorok részéről. Szolgált a gyülekezet dicsőítő csoportja és a férfiakból álló énekcsoport, valamint a szirmai ifjúság egy jelenetet adott elő.

Hálásak vagyunk Istennek a kirendelt lelkipásztorért, és szeretnénk jól sáfárkodni a kapott lehetőséggel!


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!