Lencseországi autós missziós út – avagy 14.000 km 4 keréken egy 24 éves autóval

Van úgy, hogy az élet egy olyan kihívást üzen az ember felé, amely menet közben egy meghatározhatatlan műfajú, izgalmas valamivé alakul. A tavalyi évben anyósom le akart selejtezni egy régi, 1999-es Opel F. Astra Caravant. Elkértem tőle az autót azzal, hogy ez még nem autóbontóba való, szeretnék vele valamit kezdeni.

Ahogy megkaptam és elkezdtem a javítgatását, felújítását, Ruth könyve 4. részének 15b verse – „Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál” – kicsit áthangolva szólalt meg a fejemben: „Hiszen anyósodtól kaptad ezt a kocsit, aki szeret téged, ezért ez most többet ér neked egy Ferrarinál.” És imádkozás után arra jutottam, hogy ebből az autóból szeretnék Isten segítségével egy olyan műalkotást csinálni, ami Isten országáról szól. A következő terv fogant meg a fejemben: az autó rendbetétele után missziós útra megyünk vele Lencseországba, erre a mintegy 7000 km-nyire lévő ázsiai muzulmán országba, ahol már kétszer jártam missziós úton, de eddig csak repülővel. Ott – amellett, hogy hirdetjük az igét, és többféle módon szolgálunk a kinti testvérek felé – az autót kinti népművészeti stílusban lefényezik, majd azzal haza is jövünk. Ezután az autóra rákerül egy nemzetközileg híres ember aláírása, ezzel tovább növelve az értékét, és végül elárverezzük azt a lencseországi testvérek javára.

Az autó az azt körülvevő történettel és annak értelmezési keretével együtt egy „meta”-műalkotásnak van szánva, ami az Isten országáról beszél: valami először értéktelennek tűnt, és kidobásra volt szánva, de aztán Isten megmentette, kézbevette, sok mindenen átvitte, teljesen átalakította, feldíszítette, „aláírta”, és ami így létrejött, az sok további ember javára szolgált Isten dicsőségére.

Úgy voltam vele, hogy ha az ötlet Istentől van, akkor ad útitársakat és forrásokat erre az „őrültségre” – hisz pár keményebb helyen is át kell autózni –, ha nem, akkor elhal. Jelentem: adott útitársakat Dohi Zoltán erdélyi misszionárius, Dobner Péter presbiter, épületgépész, és Hartyányi Arnold teológus és nyelvtanár személyében. Belevágtunk a tervbe, és ha Isten kinyitja az ajtókat, és minden szükséges vízumot és egyéb papírt megkapunk, akkor elindulunk, és augusztus 2–23. között átgurulunk két kontinensen, Isten segedelmével oda-vissza.

Maga az út missziós út, hisz Jézus nevében indulunk, és Isten igéjét visszük; zarándokút – mert az együtt, nehéz körülmények között eltöltött 21 nap formálni fogja a résztvevőket; egy műalkotási folyamat része; és tagadhatatlanul egy hatalmas kaland is lesz.

Tudom, hogy sok ember – köztük nem egy hívő is – furcsán fog tekinteni erre a projektre, és felvet egy teljesen jogos és bennem is néhányszor felmerülő kérdést: „Nem pazarlás ez? Az erre az ötletre és az erre az útra költött sok pénzt közvetlenebbül is a szegényeknek lehetett volna juttatni.” – Ez lehetséges, de azt remélem és azért imádkozom, hogy ez a projekt megvalósulva egy Jézusnak adott alabástromszelence legyen (vö. Mt 26,6–13) minden résztvevő életében.

Kedves olvasó!

Ha pusztán csak emberi kalandvágyat és az erőforrások bölcstelen beosztását látod ebben a történetben, imádkozz értünk, hogy Isten bocsássa meg a balgaságunkat, de ha úgy látod, hogy ennek a történetnek ő az ihletője, akkor imádkozz azért, hogy vigye is végig erős kézzel, amit eltervezett ebben a projektben.

Ha Isten úgy indít, hogy pár liter benzinnel és ezáltal pár kilométerrel továbbsegítenél bennünket Lencseország felé, akkor azt a Zebedeus Alapítvány OTP Banknál vezetett 11739054-23927353 számú számlaszámára küldött „Astra Art Projekt” közleményű utalással tudod megtenni.

A kinti testvérek jelenlegi szükségei, amelyekben a segítségünket kérik, a Grace School nevű iskolájuk kibővített termeinek berendezése és áramellátása. Ez mintegy 6 millió forintos összeg. Ha ehhez szeretnél hozzájárulni, azt a Hatvani Baptista Gyülekezet 11739054-21249547 számú számlaszámára küldött „Lencseországi iskola” közleményű utalással tudod megtenni. Biztonsági okokból ezt nem fizikailag visszük magunkkal.

Az imádságaidat mindenképp kérjük kinti testvéreinkért és utazásunk biztonságáért is! Legyen Istené a dicsőség ennek az útnak az összes áldásáért!