Miért engedi Isten? avagy A szenvedés két arca

A szenvedést, a fájdalmat mindannyian szeretnénk elkerülni. De legalább szeretnénk megkönnyebbülni, hogy ne fájjon annyira. Mert a szenvedésnek, a fájdalomnak óriási hatalma van. Ez a félelmetes hatalom kétféle dolgot harsog egyszerre, de mindig csak az egyiket halljuk meg. És hogy melyiket halljuk meg, az attól függ, hogy mennyire félünk tőle.

Ha nagyon félünk és rettegünk tőle, akkor csak ezt halljuk: „A legfontosabb dolog most a számodra az, hogy tőlem megmenekülj valahogy, mindenáron, mert ebbe bele fogsz pusztulni különben.” És ha ezt halljuk, akkor ezt fogjuk tenni: mindennél fontosabb lesz számunkra az, hogy meneküljünk előle, hogy ne szenvedjünk. Semmi más nem fontosabb.
Viszont ha szembe merünk vele nézni, akkor ezt mondja: „Én azért jöttem, hogy segítsek neked abban, hogy csak a legfontosabb céloddal és dolgoddal törődj, a fölöslegeseket pedig engedd el. Most már tényleg csak azzal foglalkozz, amiben hiszel, hogy még azért tehess valamit”

Steve Jobs, az Apple megálmodója és vezérigazgatója mondta, amikor már rákos betegként napról napra küzdött a szenvedéssel:

„A tudat, hogy hamarosan halott leszek, a legfontosabb eszköz, amellyel csak találkoztam, amely segít meghozni az élet nagy döntéseit. Annak tudata, hogy meg fogsz halni, az egyik általam ismert legjobb módja annak, hogy kikerüljük azt a csapdát, hogy az gondoljuk: van vesztenivalónk. És nincs rá ok, hogy ne a szívedet kövesd.

…minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: »Ha a mai lenne az életem utolsó napja, azzal szeretném vajon tölteni, amit ma csinálni fogok?« És valahányszor a válasz túl sok napon át volt »nem« egyhuzamban, tudtam, hogy valamin változtatnom kell…

Az élet rövid, és egyszer ugye meghalunk. Ha pedig úgy döntöttünk, hogy azt tesszük, amit akarunk, amiben hiszünk, tegyük olyan jól, hogy megérje.”

Évezredek során számtalan gondolkodó és bölcs eljutott idáig, hogy meglássa a fájdalom, a halál két arcát, két hangját, amelyik közül az ember választhat. Ezt tette Jézus is! Ezért írta a Zsidókhoz írt levél szerzője róla nekünk ezt:

„Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és Isten trónjának a jobbjára ült.” (Zsid 12,2)

Pál apostol is meglátta a lényeget:

„Életünk folyamán szüntelen a halál révén [az élet-halál átkelőpontján] állunk Jézusért, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen halandó testünkben.” (2Kor 4,11)

A szenvedés, a fájdalom és a halál látszólag az ellenségünk, de akár akarja, akár nem, a segítségünkre is lehet. Mert a szenvedés valósága segít bennünket abban, hogy teljes erőbedobással éljünk annak, amiben igazán hiszünk. Hogy most tegyük meg azt, amire lehetőségünk van. Hogy életünk és tetteink maradandókká váljanak.