Nőkonferencia Pécsett

2214

Ebben az évben konferencia helyszínnek Pécsre esett a választás. A Nőbizottság a helyi nőtestvérekkel együtt május 24-25.-én itt rendezte meg az Országos Nőkonferenciát.

A konferencia témája: a megbocsátás lehetősége, mindennapi megbocsátás. Nagy örömünkre sokan eljöttek az ország minden tájáról. Szombat reggel jó volt látni a sok vidám barátnőt. testvérnőt a regisztrációnál.

dr. Berszán Lídia családterapeuta előadására imaházunk már teljesen megtelt kb. 400-an lehettünk. Nagy csendben és meghatódva hallgattuk előadónkat.

Gondolatok az első előadásból: Kövek az úton – megbocsátás lehetősége

„Nagyon sok olyan Isten által elkötelezett ember van, aki nagy terheket visel. Azt tapasztaljuk, hogy időről időre vannak olyan dolgok az életünkben amelyek leterhelnek minket.

Az ószövetségi időben nem volt kötelező az újszövetségi értelemben vett megbocsátás. Az új parancsolat óta éljük ezt az új korszakot. „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!”(János 13:34)

– Mindenki, aki érez és él sérülékeny. Vannak öröklött terhek, vannak vétkek, aminek következménye van. Van olyan is, hogy más okoz nekünk sérülést. Életünk 70-80 esztendejének vannak természetes krízisei. Életszakasz változásokat kísérő krízisek: házasság, gyermekszületés, iskola, kamasz gyermek, egyetem, munkahely, nyugdíj. Vannak családból, nemzedékekből jött terhek: szüleink haragosai, kapcsolati gondjai. Vannak negatív példák: két szülő közti rossz kapcsolat, okkult hatások – babonák keverednek a hittel.

– A sérülések áldozat szerepbe sodornak minket, ha ilyen nagyon negatívan vagyunk hajlamosak megélni a történteket, akkor el kell gondolkodnunk. A gyermek az állandóan elfoglalt apát úgy éli meg, hogy nem számíthat rá. Az áldozat szerep az összes többi szerepet bekebelezi.

Isten meg tudja mutatni mi az, ami leterhel minket. A sérülés deficit szemléletre állít be minket. Csak azt látjuk, mit veszítettem. Nagy szüksége van gyermekeinknek ma, az élhető hittörténetekre. Tudatosan kell építő történetet mesélni, Isten vezetéséről, áldásairól nekik.

A sérült embernek kérdései, miértjei vannak Isten felé. Istennek mindig van egy terve, nem esetlegesen történnek velünk a dolgok. Mondd el Istennek sérülésedet, fájdalmadat. Kérd, hogy megláthassad, hogy mindig ott volt veled. Aki él, az gyógyulásra képes! Nincsen gyógyulás megbocsátás nélkül! A csatákat belül kell megvívni és Isten előtt. A megbocsátás egy folyamat: szembenézek sérüléseimmel, felvállalom a felelősséget, meg akarok bocsátani! Tudatos, kemény döntés. Ott van vége a csatának, ahol felismerem, Isten jóra fordította, beépítette az életutamba, szolgálatomba, jellemembe a történteket. (Zsolt: 105:16-19; 2 Korintus 1: 3-5)

A terápiás folyamat számlája már rendezve van. Krisztus sebeiben gyógyulunk meg, csak fel kell emelni szemeinket. Annak, hogy Isten munkájában részes lehessek, annak van egy ára. Ézsaiás 58: 8-12. Ha Isten megmutatta neked a köveket az életedben, akkor ezeket le lehet tenni! Adjuk át terheinket Istennek!”

Az előadás előtt is és a konferencia ideje alatt az éneklést Baloghné Kovács Magdolna vezette (Szeged) a Pécsi Baptista gyülekezet és a szintén pécsi Szeretvár gyülekezet nőtestvérei segítségével. A Nőbizottság munkájáról Varga Anikótól hallhattuk. A Nőkonferenciák szervezése mellett lelkipásztor feleségek találkozója, előadói és kommunikációs képzések, családi támogatások, nyugdíjas lelkipásztorok támogatásának szervezése fémjelzi a 13 fős csoport munkáját.

Gondolatok a második előadásból: Mindennapi megbocsátás – egy jézusi lelkigyakorlat

Mind az Ó és Újszövetségben találunk szinonimákat a megbocsátásra: nem emlékszik meg, emel és hordoz, elenged, nem kér számon. megkegyelmez, ingyenesen ajándékoz.

Megbocsátás lépcsőfokai: megbocsátás melletti döntés, kimondom érzéseimet, fejet hajtok Isten előtt, átadom fájdalmaimat az igazságszolgáltatásra, bosszúállásra való jogot, imádkozom érte, jót teszek vele.

Jézusra nézve mindnyájan egy oldalon vagyunk, sértő és sértett egyaránt, – az adósok oldalán. Tedd egy kicsit félre a saját történetedet, olvasd egy kicsit Jézus szenvedésének történetét.

Érzéseink befolyásolják tetteinket és tetteink befolyásolják érzéseinket. Áldd és ne átkozd embertársadat, imádkozz érte, jót tegyél vele. Mond ki a nevét Isten előtt naponta, amikor imádkozol. Kérjél rá áldást. Az igazság szolgáltatás már megtörtént, az Ő sebei árán gyógyultunk meg. (Ézs.53:5)

Délután a csoportos foglalkozások után a ládába tett kérdéseinket válaszolta meg Lídia a saját nyugodt, kiegyensúlyozott stílusában. Jó volt hallgatni, hálásak vagyunk érte Istenünknek.

Kis meglepetés vidám jelenet következett: melyik korosztályban mit mondanak a hölgyek, mikor belenéznek a tükörbe. Ezután sütizés és városnézés, vagy Zsolnay központ megtekintése következett.

Vasárnap a pécsi gyülekezettel együtt folytatódott a konferencia. Imaórát a női teremben Varga Anikó a Nőbizottság vezetője tartott Zsidók 8:10 alapján.

Igehirdetéssel Kovács Gézáné Ildikó szolgált II. Sámuel 1:17-27 Dávid sirató éneke volt szolgálatának alapja. Dávid ebben az igében hősnek nevezi apósát aki sokat ártott neki, halálát kívánta. Ameddig a másik bűnét látom, addig nagyon torz a szemléletem, addig én vagyok az áldozat. Ha ebben a szemléletben maradok, nem tud Isten velem mit kezdeni. Ha Isten megpuhítja a szívemet akkor a saját bűneimet is látom és a másik fél jó oldalát is. A fel nem ismert bűn eltorzítja a szívemet. Dávid ez után a sirató ének után vált alkalmassá arra, hogy királlyá legyen. Te kit siratsz, magadat vagy azt a másikat. Ha nem bocsátjátok meg a másik bűnét a tiétek sem lesz megbocsátva. „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (I. János 1:9) Nagyon emlékezetes, szép hétvégénk volt. Istené a dicsőség érte.

Szombat délelőtti előadás: Téma: Megterhelve, vagy szabadon – a megbocsátás útján? Előadó: Berszán Lídia (Kolozsvárról)

Szombat délelőtt


Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!


Jónak lenni jó!