Istenünk végtelen szeretetéből tízrészes igeszolgálatot hallottam a szeretetről egymás után az újonnan kapott lelkipásztoromtól. Az utána történt érzéseimet szeretném őszintén leírni és közrebocsátani.
Voltak alkalmak, amelyek olyan örömöt váltottak ki bennem, hogy szinte reggelig nem tudtam elaludni, csak szívtam magamba az üzenetet a szeretetről. Ilyenkor éjszaka órákon át bibliázgattam, kértem Uramat, mutasson meg mind többet nekem a szeretetről. Ő mutatott.
Jézus Krisztus mondja, aki ismeri az én parancsolataimat, és megtartja azokat, azt szereti az én Atyám, és én is szeretem. Csak azoknak van örök életük. Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívből, és szeresd felebarátodat, mint magadat!
Ott van például Péter, aki háromszor megtagadta az Urat, és amikor tekintete Jézuséval találkozott, tudta az Úr, hogy megbánta, mert keservesen sírt. Jézus Krisztus feltámadása után fel is kereste, és ugyanúgy háromszor kérdezte meg Pétert, hogy szereti-e őt. A régi nevén szólította meg Jézus:
„Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem?” Harmadjára már Péter szintén összetörve mondta: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy én szeretlek téged.” Jézus ismét helyreállította Pétert, szeretetből, érdemtelenül. Lett belőle kőszikla.
Olvastam a bűnében összeomlott bűnös nőről, aki a farizeus házánál kereste fel Jézus Krisztust, és vendéglátója botránkozott, hogy az Úr szeretettel fogadta. Ekkor is beszélt a megbocsátó szeretetről. Itt kölcsönös szeretet alakult ki a bűnös és Jézus között. Megbocsátott a bűnös nőnek, és elmarasztalta a házigazdát. Beszélt a sok bűn és a kevés elkövetett bűn megbocsátásáról.
Voltak olyan igehirdetések is a szeretetről, amikor igen feszülten jöttem haza. Na, ekkor sem jött az álom szinte reggelig! Jó volt Isten elé vinni a saját életemet. Mutatott nekem elég sok olyat, ami nagyon régről szívembe beékelődött, igaz, mondva csinált szeretetben éltem velük, de mélyebbről megvizsgálva semmi köze nincs a szeretethez. Ezekről mondja Jézus, hogy „fiacskáim, ne szóval szeressünk, hanem szívvel”! Én is sok könnyet töröltem le az Istennel való beszélgetéseim alkalmával. Sok mindenről elmélkedtünk, és szeretném megérezni a megbocsátó szeretetet, úgy, hogy őszinte szeretettel teljen meg a szívem mindenki iránt, akár megérdemli, akár nem. Eddig gyakran mondtam azt, hogy a szeretetnek kölcsönösnek kell lennie. Most már nem akarom ezt mondani. Hadd tudjak úgy szeretni, mint Jézus Krisztus, érdemtelenül, szívvel. Van az érzéki szeretet. Úgy gondolom, hogy ez csak az emberben, a szerelemben létezik, de vagy szeretetben megy végbe, vagy teljesen elmúlik, semmivé válik.
Sok ilyen szolgálatra van szükségünk, hogy véglegesen megtanuljuk: ne szóval és nyelvvel szeressünk, hanem tettekkel.
Jézus Krisztus azért jött erre a bűnös világra, hogy az életét önként odaadja értünk, bűnösökért. Bár ilyenekké válnánk Krisztus vezetése alatt! Lenne mindnyájunknak az a vágya szívből, hogy ki tudnánk mondani: „Uram, ma több szeretnék lenni szeretetben, mint tegnap!” A növekvő szeretettel beteljesedni, és boldog hívő életet élni.
Azóta elkezdődött egy újabb tanítássorozat a hegyi beszédről. Kik a boldog emberek? Én mindenképpen az akarok lenni!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
