Ez év pünkösdjén ismét „dupla” ünnepély volt Miskolcon a Belvárosi Baptista Gyülekezetben. A Szentlélek kiáradásán túl a víz is megmozdult az imaház bemerítőmedencéjében. Ezen a napon ugyanis Demcsik Anikó megtérését – Jézus Krisztus rendelése és példája szerint – bemerítkezés által is megpecsételte.
Az istentiszteleti alkalom elején a „Küldd Szentlelked, kérlek, Uram” című énekkel és imádsággal kértük a Szentlélek munkálkodását az egész összejövetelre.
Tisza Attila, gyülekezetünk lelkipásztora az Apostolok cselekedeteinek könyvéből olvasott fel a 2. rész 29. versétől a Szentlélekről.
Anikó bizonyságot tett arról, hogy ő is megtapasztalta Isten különleges kegyelmét az ő és családja életében egyaránt. Istenünk gondviselő jelenlétét abban is megmutatta neki, hogy bár lányát egy kamion elütötte, egy kulcscsonttörésen kívül nem történt semmi más baja.
Miután a lelkipásztorunk által feltett, hitét igazoló kérdésekre határozottan válaszolt, a bemerítés következett. Ez nem feltétele a bejutásnak, hanem bizonyítéka az elindulásnak, s ezzel a döntéssel és nyilvános hitvallással nem szabad késlekednünk – hangzott el Tisza Attila testvér szájából.
A bemerítés után, melyet Balog Miklós nyugalmazott lelkipásztor végzett, a kézrátételes imádságra, valamint a köszöntésekre került sor. Tudva, hogy a Szentlélek jelenlétére és munkájára folyamatosan szükségünk van, az alkalom további részére is invitáltuk őt az „Isten élő Lelke, jöjj” című énekkel.
Ezen az istentiszteleti alkalmon mind a tűz: Szentlélek, mind a víz: bemerítés arra szolgált az ott jelen lévő gyülekezeti tagok és vendégek életében egyaránt, hogy Istenhez még közelebb kerüljünk, és ő még inkább tudjon az életünkben munkálkodni.