Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk az ünnepekhez.
Ez nem hitbeli kérdés, inkább kulturális. És ilyen értelemben nem érdemes abszolút igazság tárgyává tenni. Nekem például nincs jó viszonyom a szilveszterrel. Fiatalkoromban az év legjobban várt napja volt, fergeteges jókedv ígérete. És én olyan mértékben ráfeszültem, hogy nagyszerű legyen ez a nap, hogy csak nagyon ritkán éreztem jól magam. Ez a mai napig meghatározza szilveszteri lelkiállapotomat, amelyet a szomorúság és szorongás jellemez. Nem gondolom, hogy különleges nap lenne. Inkább így látom:
„Az új év benned kezdődik. Akkor, amikor te elindítod az új időszámítást. A tiédet. Évszámtól függetlenül. Mert hiába fordul a naptár, hiába mutatnak mást a számok, ha a múltban maradsz. Ha a holnap ugyanaz lesz, mint a tegnap volt. Félelmekkel, aggodalmakkal. Úgy forduljon a naptár, hogy te is vele fordulsz!” (Csitáry-Hock Tamás) Ennél még pontosabban fogalmazza meg Pál apostol azt, amit gondolok:
„…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Fil 3,14)
Döntést bármikor lehet hozni. Isten pedig minden napunkra vonatkozóan mondja: „Ne a régi dolgokat emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert én újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! Már készítem az utat a pusztában, a sivatagban folyókat fakasztok.” (Ézs 43,18–19) A legfontosabb nap mindig a mai. A most. Amikor olvasod az újságot. Nem december 31., nem január 1. Ma. Amin ma nem kezdünk változtatni, azon holnap sem fogunk. Még január 1-jén sem.
Áldott december 16-át kívánok mindenkinek!
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
