Németországból jöttem, két betűt hoztam: V. N., azaz Vox Nova. Nem először tettem meg – részben a kórusért – ezt a 800 km-t, és mindig hálás voltam értük az Úrnak. Többször elkísérhettem őket vidéki – sőt egy alkalommal külföldi – szolgálati útjukra is.
Ez év január 6-án az újpesti imaházban rendkívüli és felejthetetlen lelki-zenei élményben volt részünk. (Több vélemény alapján írom többes számban soraimat.)
Rendkívülinek azért mondtuk, mert – bár 22. évét tapossa a kórus – az újpesti imaházban még nem volt önálló szolgálata. Ezt az újpestiek zenei vezetőjétől, Kovács István testvértől tudtuk meg bevezető gondolatai alapján. Valóban, szinte érthetetlen, hogy zenei missziónk bölcsője, értékeink egyik elkötelezett őrzője most adott először szállást ennek az igazán evangelizáló együttesnek. Reméljük, nem utoljára!
Felejthetetlenségét a műsor íve, felépítése, sodró lendülete adta. A közel kétórás program szinte rövidnek tűnt. Pék Csaba testvér rézfúvóshatosával, Tóth Sámuel zongoraművész és Tóka Ágoston orgonaművész közreműködésével, Szilágyiné Mátyus Elvira karnagy a Vox Novával, az átélt, hiteles tolmácsolással igazi adventi-karácsonyi-újévi zenei élményben részesítette a hallgatóságot. Jó volt együtt énekelni a kórussal több ismert gyülekezeti éneket.
Az egyházzenei alkalmak természetes része az igeszolgálat, költemények, imádságok; ezek adták a teljesség és felejthetetlenség érzetét.
Különösen közel áll lelkemhez a Mennyben lakó én Istenem… kezdetű ének. Tóka Szabolcs orgonaművész testvér csodálatos férfikari feldolgozásában énekelte a kórus. Ennek egyik mondatával fejezem ki köszönetemet függőleges és vízszintes irányban egyaránt:
„Az ég, a föld telve Veled;
legyen áldott a Te neved!”
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
