Szentendrén folytatódott a „Szólj be a papnak!” beszélgetéssorozat február 15-én, ezúttal a szerelem, párválasztás és a szexualitás témájában. Az érdeklődők Bécser Róbert ferencest, Író Sándor vérteskéthelyi plébánost, Édes Gábor református, valamint Steiner József baptista lelkészt kérdezhették.
A „Szólj be a papnak!” mozgalom 2017 februárjában indult Debrecenben a város felekezetei egy-egy lelkipásztorának összefogásával. A kezdeményezés célja, hogy formabontó módon ismertessék a hit igazságait olyanokkal, akik nem járnak templomba vagy gyülekezetbe, illetve bármilyen megfontolásból nem áll szándékukban, hogy „hivatalos” helyeken ismerkedjenek meg a keresztény hit igazságaival. A „Szólj be a papnak!” résztvevői szórakozóhelyeken tartanak beszélgetéseket – de ott voltak a 2017-es Campus Fesztiválon is –, ahol az érdeklődők egy pohár sör mellett feszélyezettség nélkül tehetik fel a hit alapvető igazságaira vonatkozó, sőt akár tabukat döntögető kérdéseiket.
Ilyen „rázós” kérdéssel kezdődött a szentendrei beszélgetés is, a lelkipásztorokat a Szentendre Barátai Egyesület látta vendégül az általa szervezett Családok éve Szentendrén rendezvénysorozat keretében a Pótkulcs bisztróban.
Hogyan vélekednek a szexualitásról a különféle felekezetek? A választ Bécser Róbert ferences szerzetes, a szentendrei ferences gimnázium igazgatója, Édes Gábor, a budapest-fasori református egyházközség ifjúsági lelkésze, Író Sándor vérteskethelyi plébános és Steiner József lelkész, a Baptista Szeretetszolgálat missziós igazgatója adták meg.
Steiner József szerint a szexualitást számos felekezet tabutémaként kezeli, annak ellenére, hogy a Szentírásban Isten is számos helyen kijelenti, hogy szerves része az ember életének. Édes Gábor véleménye szerint a felekezetek nagyon sokat beszélnek a szexualitásról, azonban mégsem mondják ki, sőt inkább pironkodnak, ha a téma előkerül. A lelkipásztor ifjúsági lelkészi tapasztalataira hivatkozva kifejtette, hogy ez a kérdéskör különösen is érdekli a fiatalokat; Bécser Róbert is megemlítette diákjait, akik meglepően aktívvá válnak a hittanórán, amint a szerelem, házasság és család témaköre előkerül. Író Sándor Steiner Józsefhez hasonlóan kifejtette, hogy bár a szexualitás az élet szerves része, mégsem merünk beszélni róla – pedig beszélni kell róla. Ő maga lelkipásztorként a gyóntatások során nagyon sokszor szembesül a problémákkal, a kritikus helyzetekkel, melyekben a pap sajnos nem tud segíteni.
A következő körben a lelkipásztorok az est címét adó provokatív kérdésre keresték a választ: Van-e még értelme a házasságnak? Steiner József kifejtette, ez a lázadó emberiség kérdése. A világot Isten teremtette, és joga van hozzá, hogy teremtményei számára szabályokat alkosson. „Isten úgy tervezte el, hogy az őáltala megáldott kapcsolatban történjen a szex – hangsúlyozta a lelkipásztor. – A házassággal elismerjük, hogy van egy Úr, akinek az alapelvei szerint szeretnénk élni a szexualitással.” Édes Gábornak erre a kérdésre hittanosai adták meg a választ: a hitoktatás során számos olyan gyermekkel, fiatallal találkozik, akik súlyos sérüléseket hordoznak. „Ezeknek a gyermekeknek szükségük lett volna egy jó családra, szüleik jó házasságára” – fejtette ki Édes Gábor. Író Sándor nagyszüleit említette példaként, akik ötvenéves házasok. Nagyapja haldoklik, és fogja a felesége kezét – véleménye szerint ez a házasság: együtt öregedtek meg szeretetben. A plébános maga is sokat gondolkodott azon, hogy vajon a cölibátus vagy a házasság a megfelelő életforma, azonban rájött, hogy a kettőt nem lehet egymás mellé tenni, egymással összemérni.
Író Sándor szerint a holtomiglan-holtodiglan tartó házasság titka az, ha férj és feleség nem a holnapot tervezgetik, hanem a pillanatot igyekeznek megélni. A plébános nemrégiben ünnepelte pappá szentelésének tizedik évfordulóját. „Amikor ünnepeltünk, nem arra gondoltam, hogy ezüstmisés és aranymisés pap szeretnék lenni, hanem arra, hogy én ma szeretnék pap lenni. Jézus is azt mondta, hogy »ne aggódjatok a holnap miatt, a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a mának a maga baja«. Nem a holnapot kell tervezgetni, mert így nem tudjuk megélni a pillanatot. A házasság sem a jövőé, hanem a máé” – hangsúlyozta a plébános. Bécser Róbert Isten szerepének fontosságát hangsúlyozta a csodálatos kenyérszaporítást felidézve: „nekem csak egy kevéske van, de ha azt odaadom, akkor van mit az Úrnak megszaporítania.” Édes Gábor az előtte szólóhoz hasonlóan azt emelte ki, hogy egy igazi kapcsolat akkor tartós hosszú távon, ha bevonjuk Istent is.
Steiner József elmesélte, milyen gyakorlati példával szokta szemléltetni a sírig tartó házasság értelmét az abban kételkedőknek, illetve a próbaházasságban hívőknek. Két különböző színű papírlapot ragaszt össze, majd miután a ragasztó megszáradt, megpróbálja szétválasztani őket: nem sikerül anélkül, hogy az egyik lapon ne maradna egy-két darab a másik színűből. „Életet összekötni úgy, hogy egymás testét-lelkét használjuk, csak életre szólóan lehet. Ha megpróbáljuk ezt szétválasztani, óriási károk keletkeznek.”
A címadó kérdést követően egy előzetesen beküldött kérdést válaszoltak meg a lelkipásztorok: Van-e nagy ő? Kiválasztott-e Isten valakit a számomra? Édes Gábor és Steiner József véleménye szerint Isten meg tudja mutatni azt, aki az ember igazi segítőtársa lesz, Bécser Róbert ugyanakkor rámutatott arra, hogy a fogyasztói társadalom perfekcionista szemlélete miatt sokan irreális képet alkotnak jövendőbeli párjukról. A ferences szerzetes ezt egy képkerettel szokta szemléltetni diákjai számára: „A nagy ő csupán egy keret. Figyelembe kell vennünk, hogy a keret és a valóság milyen viszonyban van egymással, és engedni kell, hogy ez a kettő elmozduljon egymáshoz képest.”
Író Sándor egy korábban kifejtett gondolatára utalt vissza, miszerint az embereket, az életutakat és életformákat nem lehet egymáshoz hasonlítani. Egykori tanárnőjét említette, aki nem ment férjhez, gyermeke sem született, mégis olyan volt diákjainak, mint egy anya. „Annyi fajta ember létezik, hogy nem lehet az egyiket a másikhoz mérni. Nem lehet senkit sem házasságra kényszeríteni, mert az az elvárás” – figyelmeztetett.
Ezt követően a közönség soraiból hangzottak el kérdések. Az első érdeklődő a házassági krízisekről kérdezett. Steiner József szerint az élet kissé igazságtalan, hiszen a legnagyobb döntést akkor kell meghozni, amikor az ember még nagyon fiatal: ekkor kell hogy megfelelő támogatást kapjon a családtól, a gyülekezettől vagy a lelkivezetőktől. Édes Gábor ismét hangsúlyozta, hogy Istent be kell engedni a kapcsolatba. Bécser Róbert úgy vélte, ez a kép túlságosan is idilli, hiszen kevés az olyan ember, aki fenntartás nélkül engedi be Isten kegyelmét. „Fontos arról is beszélni, hogy ennek a csatának vannak vesztesei is. Ugyanúgy kell szeretnünk őket, ahogy Isten tette: feltétel nélküli szeretettel. Ha a hajó elsüllyedt, nem hagyhatjuk a fuldoklókat a vízben: ki kell húznunk őket a partra.” Író Sándor szerint nemcsak a jegyesekkel kell beszélni, hanem azokkal is, akiknek válságba került a házasságuk. E helyzetekben kiemelten fontos, hogy ne akarjunk Istent játszani velük szemben.
A krízisek után a próbaházasság problémaköre került terítékre. Édes Gábor Pál apostol efezusiaknak írt levelét idézte, miszerint házasságkötéskor az ember elhagyja apját és anyját, párjához csatlakozik, és ketten lesznek egy testté. Rámutatott: az idézetnek két nagyon fontos üzenete van, az első, hogy az ember „leválva” szüleiről megtalálja a saját identitását, a második pedig, hogy ragaszkodjon a társához jóban-rosszban. A próbaházasság esetén Pál apostol szavai fordítva következnek be: először lesznek ketten egy testté, és csak utána válnak le szüleikről. Író Sándor szerint ez a leválás, a házasságkötés amennyire szép, annyira fájdalmas is. „Ami szép és jó, annak van egy másik oldala is” – mégis így lesz teljes a kép.
A harmadik kérdező a templomi esküvők esetében manapság egyre gyakrabban előforduló jelenséget vetette fel: mi történik akkor, ha az egyik fél nem hívő, a szentségi házasságkötést követően sem lesz az, sőt, családját is távol kívánja tartani a vallásgyakorlástól? Író Sándor azt válaszolta, hisz az áldásban, és abban, hogy a kegyelem csodákra képes. „Meg kell adnunk a bizalmat ezeknek a pároknak, hiszen Isten is megadja” – tette hozzá. Hasonlóan vélekedett Steiner József, kiemelve a kegyelem szerepét és a Szentlélek segítségét. Bécser Róbert édesapjáról mesélt, aki szintén nem volt hívő, felesége oldalán azonban megtért. Édes Gábor szerint ilyen esetekben azon kell dolgozni, hogy a házasságból kihozzák az istenit, azonban az emberek felelősségét nem vállalhatják át.
Fotó: Lambert Attila
Benke Zsuzsa/Magyar Kurír
Elindult egyházunk hírlevele, melyben tájékoztatást adunk aktuális híreinkről, eseményeinkről. Iratkozzon fel ön is!
